könyvértékelés: Budai Lotti – Rizsporos hétköznapok

„Gondolta ​volna, hogy a 18. században a hölgyek legyezőjükkel küldtek titkos üzenetet hódolóiknak? Vagy hogy az első melltartók az 1800-as évek elején végső soron a francia forradalomnak köszönhetően jelentek meg? Hogy kétszáz évvel ezelőtt a fogkefék vaddisznósörtéből készültek, és hogy a bugyi mint ruhadarab majd ezer évig nem is létezett? A Rizsporos hétköznapok gyönyörű képekkel illusztrált lapjain ilyen és ehhez hasonló érdekességekkel találkozhat az olvasó, hisz ez a könyv – vagy inkább album – a divat- és testkultúra történeti gyűjteménye. De annál mégiscsak több: egy könyv, amely egyszerre szórakoztat és hozza közelebb, teszi átélhetőbbé az olvasó számára a történelmet. Azt a történelmet, amely kimaradt a tankönyvekből, a mindennapok történelmét. Koncentrálva ebben a kötetben elsősorban a 18-19. századi hölgyek budoár- és divattitkaira, hétköznapjaira, azokat a divat és a művészet szépségén, illetve a régi szokások báján keresztül bemutatva… És persze egy kis rizsporral meghintve.

Budai Lotti öt éve elindított Rizsporos hétköznapok című blogját tízezrek olvassák, és a blog Facebook-oldalát több mint 12 000-en követik nap mint nap. Az ott megjelenő tartalmak kiegészítése és újragondolása ez a gazdagon illusztrált, szemet gyönyörködtető kiadvány. A szerző korábban megjelent romantikus történelmi kalandregényei a garancia, hogy ezt a témát is szórakoztató formában tárja az olvasók elé.”

könyvértékelés: Orvos-Tóth Noémi – Örökölt sors

„Amikor ​elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.”