“Szerelem, barátság, társaság, magány. Vagy ezek tetszőleges sorrendben. Két férfi és egy nő története. Meg egy titok, aminek megfejtése elmaradt. Márai Sándor világsikerű regénye a késői leszámolás drámája. Mi történt akkor, azon a negyven évvel ezelőtti napon? Miféle halálos bűn követel most tisztázást? A kérdések, szenvedélyek mögött egy fiatal halott: Krisztina, egyikőjük szeretett felesége. Hasonló szenvedély volt a két barát részéről akkor, ugyanezen nő iránt. Az egyik csalt és menekült, a másik maradt, de nem nyújtott kezet a bajban Krisztinának. Most mindketten szembesülnek az árulással. Most, amikor már elfogytak a gyertyák. Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény az író stílusművészetének egyik remeke, melyet évtizedek óta játszanak a világ számos színházában vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe.”
Ez a kisregény – a maga 174 oldalával – valójában egy monológ. Egy hetven-egynéhány éves tábornok a narrátorunk és első számú főszereplőnk. A regény elején levelet kap egykori barátjától Konrádtól, aki a városba érkezett és találkozni szeretne vele. Ez mindaddig egy átlagos történetnek tűnik, amíg a tábornok el nem kezd visszaemlékezni megismerkedésükre és barátságukra.
A visszaemlékezés elején még gyermek az Osztrák-Magyar Monarchiában (ez különösen érdekes, mert kiderül a történet során hogy megélte az első világháborút és a jelen a második világháború elején játszódik), egy katona fia, akit Bécsbe küldtek tanulni, hogy ő is katonává váljon. Ebben az intézetben ismerkednek össze Konráddal és kötnek életre szóló barátságot. Henrik (a narrátor) és Konrád elválaszthatatlanok. Teljesen más személyiség a két fiú, de irigylésre méltó a kapcsolatuk és együtt nőnek fel. Egy napon azonban Konrád fogja magát és elutazik és negyvenegy évig nem hallanak róla. Valami történt közöttük, valami titok, ami nem hagyja nyugodni a tábornokot, ezért is találkoznak negyvenegy év után újra, hogy pontot tegyenek a dolog végére. Olyan kérdések merülnek fel, amelyek bárkinél, bármilyen korszakban megjelenhetnek és soha nem lehet rájuk válaszolni.
Összességében tetszett, de nem hatott rám oly nyomasztóan, mint ahogy egyes értékelésekben olvastam. Érzem, hogy lesz még dolgom ezzel a kisregénnyel, s nem először olvastam, hiszen még annyi minden fog történni az életemben, hogy bizonyosan meg fogok tapasztalni olyanokat, mint Henrik és Konrád. Nagyon nehéz kérdés, hogy kinek ajánlanám. Semmiképp sem tinédzsereknek/ fiatal felnőtteknek! Inkább fölnőtt-felnőtteknek, de ott sem mindegy, hogy ki milyen élethelyzetben van, s mit élt át mindeddig. Nehéz kérdés, de ha elolvastad, s nem fogott meg, ne mondj le róla örökre, érezni fogod, mikor kell a kezedbe venned, amikor szükséged le rá…
Lia
zsuliablog.wordpress.com 